A home office napjainkban már Magyarországon is megkerülhetetlen. A korábbi értelmezési kísérletek után az átmeneti szabályokhoz történő folyamatos igazodás jellemezte. De az Országgyűlés 2021. december 14-én elfogadta a veszélyhelyzettel összefüggő egyes szabályozási kérdésekről szóló 2021. évi CXXX. törvényt.
A törvénymódosítás következtében mostantól a kizárólag a munkáltató telephelyén kívül végzett munka mellett távmunkának minősül, ha a munkavállaló a munkáját részben a munkahelyén, részben pedig azon kívül, például otthonról végzi. A módosított törvény több munkajogi témát érintő jogszabályt módosított és hivatalossá tette a home office beemelését a munka törvénykönyvébe. Ám a teljesen új kodifikáció helyett a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (röviden: „Mt.”) egyik atipikus munkaviszonya, a távmunkavégzés szabályait tágította ki. Így ez olyan mértékben változott, hogy a rendszeresen végzett home office lefedésére is alkalmassá vált.
Az új Mt. a korábbi szövegezéssel ellentétben nem tesz különbséget számítástechnikai eszközzel végzett és egyéb munkakörök között, ezért home office tulajdonképpen minden, arra alkalmas munkakörben bevezethető. Ám nagyon fontos, hogy a home office alkalmazásához a feleknek a munkaszerződésben változatlanul kifejezetten kötelező érvénnyel meg kell állapodniuk a távmunkavégzésben. Bár az Mt. szó szerint nem írja elő, mégis a hosszú távú, üzembiztosan működő home office alapfeltétele egy átgondolt és megfelelően kidolgozott belső munkahelyi szabályzat is.
Távmunkavégzés esetén a munkavállaló egy naptári évben legfeljebb a munkanapok egyharmadában dolgozhat a munkahelyén.
Munkanapjainak legalább kétharmadában tehát a munkahelyén kívüli, más helyszínen kell munkát végeznie. A helyszín az Mt. alapján gyakorlatilag bármi lehet, ha megfelel bizonyos munkavédelmi és munkabiztonsági követelményeknek. A munkáltató utasítási joga alapvetően csak a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjedhet ki. A munkáltató az ellenőrzési jogát távolról, számítástechnikai eszközön keresztül gyakorolhatja. A fenti szabályok akkor alkalmazandók, ha azok tárgyát illetően a felek a munkaszerződésben másként nem állapodtak meg.
A home office-ban dolgozó munkavállaló számára a törvény egyértelművé tette, hogy az otthoni munkavégzés NEM AZT JELENTI, hogy a munkáltató vigyázó szemétől teljes mértékben függetlenedni lehet. Továbbá a home office senkit nem jogosít fel arra, hogy a munkaidejét önmaga ossza be. Így az új home office nem jár automatikusan kötetlen munkarenddel, de azt a felek, ha úgy látják jónak, a munkaszerződésben külön kiköthetik. A Mt. változatlanul előírja, hogy a távmunkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállaló részére a munkahelyre történő belépést és a munkatársakkal való kapcsolattartást biztosítani kell, és neki is meg kell adni minden olyan tájékoztatást, amelyet a többi munkavállaló megkap.
Munkavédelmi szabályok
A jogszabálymódosítás érinti a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (röviden: „Mvtv.”) távmunkavégzésre vonatkozó, speciális szabályait is. A home office – a felek megállapodása alapján – a munkavállaló saját munkaeszközeivel is történhet. Ezt megelőzően a munkáltató egy kockázatértékelés elvégzésére köteles. Ennek során meg kell győződni arról, hogy az eszköz megfelel az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeinek. Az ennek megfelelő állapot fenntartása a vizsgálatot követően viszont már a munkavállaló feladata. Számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a munkáltatónak írásban tájékoztatnia kell a munkavállalót az egészséges és biztonságos munkakörülmények követelményeiről. Az Mvtv. szerint a munkavégzés helyét a munkavállaló ezen követelményeket teljesítve, szabadon választhatja meg. Ez a megoldás szokatlan. Mert a munkavégzési hely kijelölése egy olyan jog, amelyet a jogalkotó az Mt.-ben tradicionálisan a felek közös megegyezésére bízott.
A kérdést a mostani törvénymódosítás a felek közös döntési autonómiájából kivette, és a munkavégzési hely kijelölését – a munkáltató együttdöntési lehetősége nélkül – egyoldalúan a munkavállalóra bízta. A megoldás rendkívül kockázatos, mert a munkavégzés helye fontos anyagi jogi fogalom, amelyhez számos különböző joghatás kapcsolódik. A munkavégzés helyétől függ többek között az is, hogy a munkaviszonyra egyáltalán alkalmazhatóak-e a magyar jogszabályok. Egy megfelelő hosszúságú, külföldön végzett home office – amelyet az Mvtv. a szabad munkavállalói munkahelyválasztás bevezetésével kifejezetten lehetővé tesz – külföldi munka- adó- és TB-jogszabályok alkalmazandóságát vonhatja maga után. Ez a helyzet előre nem látható következményekkel járhat mindkét félre nézve.
A nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén a Mvtv. előírja, hogy a feleknek írásban meg kell állapodniuk a távmunkavégzés helyéről. Így az előbb említett rizikó a feleket ebben az esetben nem fenyegeti. A helyszín előzetes, munkavédelmi szempontból történő minősítése a munkáltató felelőssége. Ezt követően a munkáltatónak rendszeresen meg kell győződnie a körülmények változatlanságáról. Sőt arról is, hogy a munkavállaló ismeri és megtartja a rá vonatkozó rendelkezéseket. A munkavégzés ellenőrzése számítástechnikai eszközzel végzett home office esetén – eltérő megállapodás hiányában – szintén számítástechnikai eszköz útján, míg egyéb eszközzel végzett home office esetén személyesen a munkáltató által, vagy megbízottja útján történhet.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (röviden: „Szja. tv.”) 3. számú melléklete a jogszabályváltozás következtében kiegészült a korábban „rezsiátalányként” ismertté vált jogintézménnyel.
Ennek keretében a munkáltató havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10%-ának megfelelő összeget (2022-ben havi 20.000 Ft-ot) fizethet ki SZJA-mentesen. Nem tiltott az ennél magasabb összegű kifizetés sem, azonban az összeg 20.000 Ft feletti része már adó- és járulékfizetési kötelezettség alá eshet. Fontos megjegyezni, hogy a korábbi gyakorlattal megegyezően ez a kifizetés változatlanul csak egy lehetőség, nem munkáltatói kötelezettség. A juttatásra a munkavállalónak jogosultsága nincs. De igényt tarthat a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeinek megtérítésére az Mt. generális szabálya szerint. Ezt viszont csak a költségek igazolásának terhe mellett teheti. A „rezsiátalány” csak akkor nyújtható, ha a munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben tételes költséget (pl. az áram vagy az internethasználat díját, stb.) nem számol el. Ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, akkor a fenti összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része adható a munkavállalónak.
Ez utóbbi rendelkezés, azon belül is a „távmunkavégzéssel érintett napok” fogalma pontosításra szorul. Nem egyértelmű, hogy a jogalkotó ezen a ténylegesen home office-ban töltött napokat érti-e, vagy azt az időszakot, amelyben a munkavállaló már az Mt. szerinti távmunkaszerződéssel rendelkezett. Kiindulva abból, hogy az első esetben az összeget a tényleges home office-napok számával minden egyes hónapban külön-külön arányosítani kellene, és egy 50%-ban otthonról dolgozó munkavállalónak már csak az összeg fele lenne adó- és járulékmentesen kifizethető, a második értelmezés tűnik helyénvalónak. A bizonytalanság eloszlatásához azonban a jogalkotó egyértelműsítő állásfoglalására lenne szükség.
Hatályba lépés
Mindhárom törvénymódosításra igaz, hogy az eredeti várakozásokkal szemben nem 2022. január 1-jén lépnek hatályba. A hatályba lépésük időpontja egyelőre még kérdéses, hiszen azt a törvény a 27/2021. (I. 29.) Kormányrendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnéséhez köti. A veszélyhelyzet megszűnéséig tehát a home office kérdéskörében továbbra is a veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Kormányrendelet átmeneti szabályait kell alkalmazni. A törvénymódosítások hatályba lépésének időpontját a miniszterelnök állapítja majd meg, a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatával.
Forrás: ado.hu
